Mint minden boxer, Bobó is szeret sokat aludni. Eleinte gondok voltak, mert az érkezésekor megmutattam neki a piros műanyag ágyat, hogy ez a helyed, amit ő meg is jegyzett. Csakhogy Baba a kis házisárkány ha csak Bobó kitette a lábát az ágyából, már át is telepedett abba. Bobó meg jött oda hozzám bánatos pofával, hogy én most hova feküdjek. Mutattam neki az üres ágyat, de ő tiszteletben tartotta, hogy az Baba helye, nem akarta elfoglalni. Vagy az nem tetszett benne, hogy fából készült?

Azért néha egészen jól elheverésztek benne mindketten.

 Nem tudom, az előző gazdájánál milyen helye volt Bobónak, de szeret bemenni a teraszon a kutyaházba, vagy a konyhában itt-ott elheverni a kövön.

A kutyaház nem fűtött, nem téli használatra terveztük, de két réteg között hungarocell szigetelés, előtér, a belső tér ajtaján hőfüggöny, belül szőnyegpadló és azon párna, tehát nagyon hideg nem lehet bent. A reggeli rutin része, hogy amíg ők reggeliznek és elintézik ügyes-bajos dolgaikat, addig én felmosom a konyhát. Ha ők hamarabb végeznek, mint én, akkor szokták igénybe venni a ház nyújtotta védelmet, de annak is rendszerint csak az előterét, nehogy lemaradjanak az ajtónyitásról. Nagyon hidegnek kell lenni ahhoz, hogy mindketten beljebb menjenek.

Amikor Baba elfoglalta Bobó ágyát, ő inkább a konyhakőre feküdt, mint a másik ágyába. Rendszeresítettem neki egy szőrmét, legalább arra feküdjön. Ezt annyira megszerette, hogy ezután szinte csak azon feküdt, néha olyan kitekert pózokban, hogy már-már megijedtem, valami baja van.

Persze ez a fekhely se lehetett sokáig kizárólag az övé. Sárkányka hamarosan betársult hozzá.

Letettem a másik szőrmét is, hogy mindkettőnek legyen, de fölösleges volt...

Legalább békésen elvannak...

Még valami kiderült, miért szeretnek a konyha közepén feküdni. Élvezik a padlófűtést.  Persze ez nem igazi padlófűtés, csak én hívom így. Nem a falon kívül vannak elvezetve a radiátorokhoz a fűtéscsövek, hanem a kő alatt, így azon a sávon jó meleg a kő. Nem is olyan buták a kutyák, igaz?

Ha már az alvásról írok, nem hagyhatom ki a kispárnát. Tapasztalatom szerint nagyon szeretik a boxerek kispárnára tenni a fejüket. Ezen ne múljon, kaptak mindketten külön egy-egy párnát. A fiam azt kérdezte, én teszem minduntalan a fejük alá? Persze hogy nem. Kifigyeltem, az orrukkal addig bökdösik, míg átkerül az ágy másik oldalára, vagy egyszerűen a fogaikkal megfogják és átteszik a kívánt helyre. Van hogy a bejárati ajtónál találtam meg, vagy a fürdőszoba ajtó előtt, mert mégis csak kényelmesebb úgy várni rám, ha párna van a fejük alatt.

Egyre többször folyt a harc a piros műanyag ágyért, persze legtöbbször csak játékból, de sokszor maradt Bobó ágy nélkül, mert Baba terpeszkedett benne.

Mit tehettem, vettem egy vadiúj műanyag ágyat, a régit megkapta Baba, ha annyira ragaszkodott hozzá, az új ágy Bobóé lett, a faágyat meg kivontam a forgalomból.

Mint azt várni lehetett, Babának is az új ágy kellett, de szigorúan léptem fel ellene, visszaparancsoltam a helyére és azóta is a következetesen a saját ágyába küldöm, ha próbálkozik kitúrni Bobót. A fiatalúr meg büszkén trónol az új ágyában.