Kicsit régen jelentkeztem, most viszont egy jó hírrel jöttem:

Branco gazdira talált!

Igaz hogy nem most, hanem még májusban, de sok minden történt az én életemben is, nem volt időm írni. Majdnem nem jött össze a dolog, mert a házaspárnak már volt egy szintén mentett németjuhász lánykája, aki nem igazán szerette volna elveszteni az egyeduralmát kis falkája felett. Viszont gazdimami - akárcsak én annak idején - első látásra beleszeretett ebbe az öregfiúba, nem törődött bele, hogy nem kerülhet hozzá ez a boxer legény.

Az első találkozás nálunk zajlott le. Az a hölgy, aki segített volna gazdimaminak elvinni Brancót, nem ismerte ezt a fiút, nem merte közel engedni egymáshoz a két kutyát. Így aztán nem is volt igazi az ismerkedés, csak én barátkoztam össze a németjuhásszal, Branco nem.

Második alkalommal a Noétól Kata vitte el háztűznézőbe Brancót a lányos házhoz. Azt mondta, minden rendben volt, nem lesz baj, ott is hagyta. Még szerencse, hogy induláskor megdajkáltam a fiút, elküldtem vele a kedvenc gumicsirkéjét és amikor már nem látta, mert elindultak az autóval, egy jót bőgtem.

Utána még napokig rémálmaim voltak, hogy cafatokban lógó bőrrel kapom vissza, mert széttépte őt a németjuhász. Brancóban biztos voltam, hogy nem támad vissza, amíg itt volt, még csak rá se mordult az én erőszakosan játékra hívó fiatal boximra. Ha morgás volt közöttük, az csak a játék kísérő hangja volt, mert amikor belelendültek, igencsak megadták a módját. Még engem is félre vezettek először, de aztán láttam, hogy még a szőr se áll fel a hátukon, ebből tudtam, hogy csak szinkronizálják a játékot.

Branco nálam a sokkal egyszerűbben megjegyezhető Bobó nevet kapta, az új gazdi Bubunak hívja, de neki édes mindegy, hogy szólítják, ha kedvesen szólnak hozzá, ő már megy is. Szerencsére közben is kaptam a híreket meg a képeket Branco-Bobó-Buburól, akit ezután csak Bubunak fogok említeni, mert most már ez ő.

Úgy emlékszem, a férj kutyája lett volna a németjuhász, de szegényt valószínűleg egy férfi bánthatta, így nem igazán bízott a férjben sem, mivel férfi. Bubu viszont első perctől kezdve imádattal nézett rá és követte mindenhova, mintegy pótolva azt a szeretetet és rajongást, amit a németjuhásztól nem kaphatott meg.

A németjuhász viszont gazdimami dédelgetését élvezhette, aki annyira sajnálta őt, hogy maga mellé vette az ágyába is. Persze esténként, amikor gazdipapi is le akart feküdni, ez gondot jelentett, mert a leányzó morgással, vicsorgással próbálta elzavarni a férjet a szerinte kizárólag őt megillető ágyból.

Bubu szépen birtokba vette a neki szánt kényelmes fekhelyet a földön, természetesen kispárnával a feje alatt, ahogy nálam megszokta. Nem tudom, az előző gazdája, aki mindenféle indoklás nélkül egyszerűen csak leadta őt a menhelyen, vajon tett-e kispárnát a kutya feje alá, de valahogy ezeknek már a génjeiben van a kényelem szeretete. Azóta persze kaptam olyan képeket, ahol Bubu is ott fekszik a francia ágyon a németjuhász mellett...

Mára búcsúzom, de legközelebb teszek fel képeket is.